„Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!”
(Zsolt 4,7)
Sok metrókijáratnál található fotó fülke, amiben igazolványképet lehet készíteni pár pillanat alatt. A masina megfelelő időközökkel több képet is készít, és kiválaszthatjuk ezek közül melyiket vagy melyeket szeretnék nyomtatott formában magunkkal vinni. Néhány pillanat választja el ezeket a fotókat, mégis annyiféle érzés, hangulat tükröződhet vissza ezekről: ijedtség, fáradság, nyúzottság, erőltetett mosoly, komolyság, de a vidámság, a mosoly ezernyi árnyalata is ott található ezeken.
Tudom, lassan elveszítik ezek a készülékek eredeti funkciójukat, talán mára inkább örömteli baráti pillanatok, vicces sorozatok megörökítése gyakrabban történik ezeken a helyeken, mégis a 2021. év indulásakor ott van bennem a kérdés, hogy annak egy-egy felvillanó pillanatában vajon milyen érzések, milyen gesztusok kísérik majd az új évet? Inkább vidám vagy inkább gondterhelt arcunk lesz a képzeletbeli fotókon, vajon inkább a mosoly vagy a könnyek fogják azokat meghatározni?
„Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!”. A zsoltáros szava, vágya, óhaja bármelyikünk szájából elhangozhatna, sőt biztos vagyok benne, számos beszélgetéskor, vagy éppen búcsúzás alkalmával megfogalmaztunk valami hasonlót. Múljék már el az átok, a betegség, a korlátozás, a félelem s újra vegye át a hatalmat bennünk körülöttünk, ebben a világban az áldás, a szabadság, az emberi kapcsolatok megélése, a biztonság érzése,. Isten orcájának a világossága, az élet ragyogása, az Ő jelenléte tegye széppé napjainkat!
De január hónapjának az igéje még valamit a szívünkre helyez, a felsorolást, amelyet a jövőbeni felvillanó képek alkotnak, egészen bizonyosan ki kell egészíteni: behunyt szemű, Isten jelenlétében békességre találó vagy azt kereső arcokkal. A személyes elcsendesedéssel, a belső szoba titkos, személyes pillanataival, amikor a bennünk lévő érzések, az örömök és kihívások kiformálódnak az arcunkon. Kimondhatjuk, elé rakhatjuk, az Ő megszentelő jelenlétében vizsgálhatjuk őket, s ez hatalmas ajándék, lehetőség, erő és békesség forrása a számunkra.
Nemcsak a bibliai példák, az Isten elé leboruló imádságos életű szereplők példája indít bennünket arra, hogy életünkben fontos, kiemelt helye legyen az imádságnak. Hívő emberként ugyanezt erősítik bennünk azok a kutatások, tanácsok, amelyek a mostani járványhelyzet kapcsán többszörösen aláhúzzák, kiemelik a rítusok fontosságát az életünkben. Kell, hogy legyen egy biztonságot nyújtó, az otthonosság érzetét adó, az újra és újra visszatérés lehetőségét adó alkalma az életünknek. A bizonytalanság, a kontrollvesztés, a kiszolgáltatottság, az ismeretlentől való félelem érzései közepette szükségünk van arra a helyre, legyen az valóságos vagy lelki, ahol ezekkel szembe tudunk nézni, el tudjuk hordozni ezeket.
A 4. zsoltárt olvasva annyi érzés, lelkiállapot tárul fel előttünk. „Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat” – olvassuk az első mondatok között. Utána Dávid ellenségeit hívja képzeletbeli vitába: Isten előtt mondja ki, mit gondol róluk, miben áll a konfliktusa velük, mi az, amit sérelmez. A feszültségek terhei után egyszerre csak a hitvallás szavai következnek. Micsoda átalakulás, micsoda változás: „Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok!”. Mintha magát is emlékeztetné, mintha a hitvallás szavai saját maga és érzései számára is útmutatást jelentenének! De megjelenik a kérés, a vágy is ebben az imádságban, amely január hónapjának útmutatói igéje: „Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!” (Zsolt 4,7). S végül az Úrhoz kiáltás feszültségteljes kiindulópontjából, megannyi váltáson, állapoton keresztül megéli, átéli a zsoltáros a meghallgatás, a lélekben hozzá való megérkezés csodálatos pillanatát: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!”
Nem tudjuk, hogy mit hoz az előttünk álló év, hogy a képzeletbeli fotók milyen érzéseket örökítenek meg. Az azonban biztos, hogy az imádság áldása, lehetősége nyitott számunkra. Jézus Krisztus által Isten megváltott gyermekei lehetünk, megérkezhetünk az ő békességébe.
Keczkó Pál