„Ahol Isten az ő gyülekezetével beszél, ott ez a gyülekezet minden emberi hely tényleges középpontja lesz, noha az emberi körülmények közepette a leginkább nélkülözhetőnek tűnik. (…) Senki sem tudja előre, hol lesz ez a középpont. Történelmi mérték szerint lehet ez egészen a periférián is, mint Galilea a Római Birodalomban, vagy Wittenberg a 16. században.” (Bonhoeffer)
Artist: Zaki Baboun
Composite of five, oil on paper – 39 cm x 26 cm
Bethlehem, Palestine
Az élet és megmaradás levele. Ezt a címet lehetne adni annak az igeszakasznak, amely Jer 29-ben olvasható. Keserves történelmi előzményei voltak ennek a fogságból írt levélnek! Mintegy kétezerhatszász évvel ezelőtt a hatalmas Babiloni birodalom meghódította Izráelt, s a nép javát fogságba vitték. Deportálták őket. Távoli földön, pogány kultusz közepette, idegen körülmények között kellett élniük. Más volt a nyelv, amit itt beszéltek, mások voltak a hagyományok, amiket itt ápoltak, más volt a vallás, amit gyakorolta, más volt a nép, amely mellett kisebbségi sorsban éltek. Korábbi, jeruzsálemi helyzetükhöz képest a perifériára kerültek.
A száműzöttek körében eltérő vélekedések jelentkeztek. Sokan vonakodtak attól, hogy tartósan berendezkedjenek idegen földön: a Birodalom gyors bukásában bíztak, várták a közeli hazatérést. Mások viszont azt vallották: hosszabb időre be kell rendezkedni, elfogadva a geopolitikai realitásokat. Fel kell készülniük arra, hogy talán még gyermekeik és unokáik is fogságban fognak élni. Ez a szemlélet nem számított megalkuvásnak: ezt az is bizonyítja, hogy a számos vakmerő tettéről ismert Jeremiás is ez utóbbi vélekedést osztotta. Valahogy úgy, ahogy Reményik Sándor vallja: “ahogy lehet”. Ilyen helyzetre reflektál teológiailag Bonhoffer is, amikor Az egyház lényege című művében arról ír, hogy Isten a perifériára tolt gyülekezet is középponttá válhat. Babilonban, Galileában és Wittenbergben kiváltképp megtörténhetnek Isten csodái.
Jeremiás fogságból írt levele nem egyszerűen vigasztalja a deportáltakat, hanem csodálatos programot is ad nekik. Az „építsetek házakat és lakjatok bennük”, „ültessetek kerteket, és egyétek annak gyümölcsét!”; „szaporodjatok, ne fogyjatok!” három imperatívusza a jeremiási program negyedik része éppen 2020 októberének igéje: „Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahova fogságba vittelek titeket” Majd a próféta józanul hozzáteszi: „mert attól függ a ti békességetek is”. A falu, a város, az ország javának keresése nem megalkuvás, hanem a szeretet jele. Hol a testvér-, hol az ellenségszereteté. Az apostol ezt így mondja: „Amennyiben lehet, amennyiben rajtatok áll, igyekezzetek békességben élni minden emberrel.” (Rm 12,18).
A koronavírusjárvány második hulláma idején különösen is érezzük, hogy gyülekezeteink – benne híveink, diákjaink és tanáraink vagy a diakóniánkban ellátottak, illetve ott dolgozók – élete mennyiben összefonódik az egész ország egészének életével, beleértve ebbe a kormány munkáját. Ezért is indokolt az, hogy a prófétai intésnek megfelelően fáradozzunk a magunk városának (országának) békességén, és imádkozzunk érte az Úrhoz. Mindez pedig teljesen független attól, hogy egyházunk milyen helyzetben van: diaszpórában, kisebbségben, büntetésben, periférián. Eligazít minket ebben Dietrich Bonhoeffer is. Fent említett művében így ír: „Hol van az egyház tulajdonképpeni helye? Nem egy olyan konkrét hely, melyet előre ki lehetne jelölni. A jelenlevő Krisztus helye ez a világban. Isten akarata kiválasztja ezt vagy azt a helyet erre a célra. Ezért az emberek nem jelölhetik ki és nem foglalhatják el azt előre. Isten minősíti ezt a helyet kegyelmes jelenléte révén. A helynek meg kell vallania Őt. Az egyháznak nem adatott meg az arról való rendelkezés, hogy egy történelmi helyet Isten helyévé tegyen. Se az államegyház, sem a polgárság nem ez a hely. A helyet csakis Isten határozza meg, nem az ember.” (i.m. 22.)
Engedjük, hogy 2020 próbatételekkel terhes októberében is Isten határozza meg a mi helyünket. Ha felismerjük, hogy a periférián is középpontban vagyunk, ha valljuk, hogy Isten ellentétes látszat szerint cselekszik, akkor közösségünk van az élő Úrral, és imádkozni tudunk hozzá. Imádkozni a városért, benne az orvosokért és a betegekért, a kormányért és az ellenzékért, a tanárokért és a diákokért. Ora et labora: az imádság mellett fáradozunk a város békességéért.
Fabiny Tamás
püspök
